2012. június 27., szerda

Hajótest előkészítése laminálásra


A nyári meleg a legalkalmasabb erre a feladatra és én ezt most ki is használom! Régóta készülök arra az alkalomra, amikor a külső vízálló réteget megkapja a hajó. Ez egy kényes pontja az építésnek egyrészt azért, mert egyszerre kell homogén és esztétikus bevonatot képezni, másrészt meg a szilárdságnöveléssel is muszáj foglalkozni. A folyamat összetettsége miatt úgy döntöttem, hogy erre egy egész napot rászánok.
A hétvége nyár lévén tabu, ezért egy jól irányzott szabadsággal készültem erre a műveletre. Reggel nekiálltam és átfordítottam a hajótestet ...hát nagyom nem volt őszinte a mosolyom utána. A lényeg, hogy túl vagyok rajta és kezdődhet a felület előkészítés.

Első és legfontosabb feladat a ragasztást segítő rögzítőcsavarok eltávolítása és a visszamaradt lyukak, valamint az illesztési hézagok kitöltése sűrű ragasztóanyaggal. Azt terveztem, hogy meghagyom a rétegelt lemez eredeti színét kívül is, ezért a felületi hibákat el kell tüntetnem valahogy és erre a célra a maradék lemez felületéről lecsiszolt finom port volt a legalkalmasabb. Ezt kevertem hozzá a ragasztóhoz színezékként. Az előző bejegyzésekben már említettem, hogy mennyire utálok csiszolni. Ne tudd meg, hogy mennyit kell bőgetni a csiszolót pár grammnyi por miatt!
A lényeg, hogy a sötétbarna tutyi egész jól fog passzolni a laminált hajó színével (legalább is remélem)

Arra azért nem számítottam, hogy szinte az egész napot elvette a felületkezelés és a rések kitöltése. A legnagyobb fazékidejű térhálósítót kevertem a ragasztóhoz, de még így is sokat kellett várni a teljes kötésre. Ezek után még a felesleget le is kell csiszolni és ez sem lesz villám művelet. A ragasztó száradási időt az árboc anyagának előkészítésével töltöttem, ami a következő bejegyzésben lesz majd  olvasható :-)


2012. június 8., péntek

Belső felületkezelés

Végre eljutottam oda hogy már a végső  felületkezeléssel foglalkozhatok! Persze ez csak a belső térre igaz. 
Szép dolog fával való munka és eddig nem is volt vele különösebb bajom, sőt amikor esténként lemegyek a garázsba a hajón barkácsolni akkor az teljesen kikapcsol és a minden napos számítógép előtti agyalás után kimondottan üdítőleg hat a kétkezi munka.

Na de a csiszolás...

Kevés dolog van amit jobban utálok ennél, viszont ha az ember sajnálja rá az időt és ezt a műveletet elnagyolja, akkor jobb ha bele se fog a hajóépítésbe. 
A napokban volt alkalmam részt venni az I. Magyarországi Amatőr Hajóépítő Találkozón és találkozhattam ott olyan emberekkel aki hasonló megszállottsággal rendelkeznek mint én és láttam olyan szép és igényes munkákat, ami arra inspirált hogy fordítsak több időt és figyelmet a végső felület kialakítására.
Szóval a helyzet az, hogy már hetek óta csak csiszolok és csiszolok és csiszolok. Ez a bejegyzés tehát nem a látványos változásokról és a különböző munkafázisok taglalásáról szól, hanem az izzadságról.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy célszerű-e a hajó belsejét is epoxival kezelnem, vagy inkább csak hagyományosan lakkozzam belűről. Sajnos amikor a hajótest alapanyagául szolgáló rétegelt lemezt vásároltam nem a legjobb minőségű agyagot sikerült kifognom, ezért mindenképpen szükségszerű a további felületerősítés. Ezt az erősítés a külső üvegszövet fogja megadni. A lemezek rajzolata sem a legszebb, de fa, és nem szeretném lefesteni sem kívülről, sem belűről. Pont az a szép a fában, hogy természetes és ezért minden darabja egyedi.
A hajó belső felülete eléggé bonyolult (mármint a külsőhöz képest), ráadásul az ülések, bordák és merevítők miatt eléggé tagolt. Ha epoxit használok a felületkezelésre, akkor számolnom kell azzal, hogy a ritkán ideális körülmények miatt (20 C körüli hőmérséklet, alacsony páratartalom) nehéz lesz dolgoznom vele, ráadásul tapasztalatom szerint ez a nyamvadt anyag nem akkor folyik meg ami után felkentem, hanem amikor kezd megkötni. Ha viszont már megfolyt és megkötött ember legyen a talpán aki lecsiszolja. Persze van erre is megfelelő célszerszám, de véletlenül sem ott folyik meg ahol hozzáférnél vele :-(
A lakkozás szintén óvatosságot igényel. Tagolt felületen ez is hamar megfolyik, viszont ha szórópisztollyal operál az ember, akkor ezt valamelyest meg lehet úszni. Itt sajnos nem működik az epoxinál használható wet-on-wet módszer, ezért a rétegek között ki kell várni az előírt száradási időt ami általában 24 óra és csiszolás után felhordani a következőt. Ahhoz hogy szép felületet kapjunk legalább 3-5 rétegben kell gondolkodnunk szórás esetén.

Mindezeket összevetve én a lakkozás mellett döntöttem a belső felületet tekintve, úgyhogy a rétegek között még több csiszolás vár rám, de az eredmény remélem kárpótolni fog!